Csehország kirándulás

Jicin

 

Egyszerű, négyzet alakú főtere a legszebbek közé tartozik Csehországban. A teret övező házak általában reneszánsz korabeliek, de az idők folyamán barokk, klasszicizáló, eklektikus átalakításon estek át. Minden ház lábas ház, a boltívekkel fedett nyitott folyosók szokatlanul szélesek, ez valószínűleg az ott árusító kereskedők igényei szerint alakult így. Az eredetileg egyemeletes házakat idővel kétemeletesre magasították. Közülük a legrégebbi és a leghíresebb a Régi Posta épülete, valamint a Városháza, de ezt az 1920-as években erősen átépítették.
Plébániatemploma – Mária mennybemenetele – eredetileg háromhajós, gótikus volt, de a jezsuiták az 1730-as években barokk egyhajós templommá építették át. Belső berendezése pazar. Bár a két régi városkaput az 1840-es években lebontották, a városfalak egy része és az ún. Plébánia-bástya megmaradt.

 

https://hu.wikipedia.org/wiki/Nov%C3%BD_Ji%C4%8D%C3%ADn

Kám arborétum

A Jeli Arborétumot gróf Ambrózy-Migazzi István 1922-ben kezdte építeni. A rododendronok telepítésére alkalmassá különféle növények és fenyők ültetésével tette alkalmassá az arborétum földjét és klímáját. Hiszen a rododendronok a hűvös Himalája, Japán, Kaukázus tájairól származnak, csapadékot és szubalpin környezetet igényelnek. A népnyelv havasszépének, hangarózsának vagy babérrózsának is nevezi. Itt élő példányaik különféle (fehér, piros, kékes, izzó vörös, lila...) színűek és nagyságúak: a pad magasságú bokortól az ember fölé hajló fákig terjednek változatosságukban.

A rododendron a hangafélék „Ericaceae” családjába tartozik. Magas hegységekből, a hűvösebb régiókból származik, így pl. Észak-Amerika atlantikus területeiről, Nyugat-Kínából, a Himalájából, Japánból és a Kaukázusból.

Az örökzöld rododendronok egyik vad faja a katawba havasszépe (Rhododendron catawbiense). A már kihalt katawba indián néptörzs nevét őrzi.https://www.programturizmus.hu/ajanlat-rhododendron-viragzasa.html

 

Zsámbék

Zsámbék fénykora a honfoglalás utáni századokra esett, mivel a település az Esztergom és Székesfehérvár közötti kereskedelmi útvonal mentén feküdt.

Az 1050-es években kőtemplom állt itt. III. Béla király feleségének, a francia király húgának, Capet Margitnak a kíséretében 1186-ban az országba érkező Aynard lovagnak adományozta Zsámbékot és környékét. E család építtette 1220 körül a korábbi templom helyén a késő román kori gótikus háromhajós bazilikát, amely rom mivoltában is a magyar építészettörténet egyik kiemelkedő emléke. Mellette található – szintén romos állapotban – a premontrei rend monostora. A lovag először udvarházat építtetett, majd a tatárjárás után engedélyt kapott vár építésére. Ekkor épült fel a mai kastély helyén a kővár. A település első lakói az udvarház és a kolostor személyzetéhez tartozhattak, hamarosan azonban a fontos kereskedelmi útvonal mellett letelepedtek iparosok, kereskedők is. A tatárok a templomot a községgel együtt elpusztították, de IV. Béla újjáépíttette. A község birtoklását a 14. század végén a Maróthyak szerezték meg az Aynard családtól.

Csesznek

Ez az erődítményünk az 1241–42-es tatárjárás utáni nagy várépítési korszak szülötte. Az első várat a Bána nembeli Cseszneki Jakab királyi kardhordozó (ensifer regis) emeltette 1263 körül egy védelemre kiválóan alkalmas sziklacsúcson. A vár első említése egy 1281-es oklevélben maradt fenn, amely szerint Jakab fiai közösen használhatták a várat. 1315-ben a Csákok elfoglalták a várat, de 1323-ban Lampert országbíró visszaítélte Cseszneki Mihály és fia Cseszneki János részére a birtokot, ők azonban még ez évben eladták várbéli birtokukat a Csák nemzetségnek Pázmándfaluért és 100 ezüstdénárért. Károly Róbert király csatolta az uralkodói birtokokhoz a vadban bővelkedő területet. 1392-ben Luxemburgi Zsigmond a cseszneki várat az uradalmához tartozó harmincegy községgel együtt a Garai főnemesi famíliának adta át, azok délvidéki birtokaiért. A vár a Garai család birtokában maradt 1482-ig, a fiúág kihaltáig. A Garaiak kihalása után Mátyás király 1483-ban kincstárnokának, Szapolyai Istvánnak adományozta.[1] 1527-ben I. Ferdinánd foglalta el, így idegen kézre jutott. Cseszneket és uradalmát Bakics Pál kapta meg, aki haláláig 1537-ig birtokolta. Rövid ideig Török Bálint kezén is volt a vár, majd 1540-ben Csaby István kapta, aki Eger főkapitánya volt. Később a Csaby–Wathay családok kezére került.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Belépés
Kereső
0.01 mp